Új blogot indítottam, ez nálam mindennapos, nyitok egyet, aztán elfeledkezem róla, aztán már másról akarok írni. Ezen a blogon az utazásaink és étteremélményeink kapnak helyet. Gondoltam, mivel elég kevés helyen lehet olvasni minősítést, kiaknázom a szokásunkat, hogy magánszállásra járunk évek óta és szép sorban leírom az emlékeim. Lehet, azóta történtek változások, mert elég sok évre megyek vissza. A nyitó téma, az teljesen friss, 24 órája értünk haza Borsodivánkáról,  Csuhaj vendégházban szállásoltuk el magunkat.

Úti cél kiválasztása

 Többnyire én választom ki az úti célt. Leginkább, hogy mit kedvelünk, hegyek, folyók, vagy, hogy mit nem láttunk még. Most pár nap Balatonföldvár után, úgy döntöttünk, még el kéne ruccanni valahová. Első körben Balatonon néztem körül, a magánszállások között, de vagy teltház volt, vagy elég borsós ajánlatok érkeztek. Fontos volt, hogy ne egy rakás családdal legyünk együtt, legyen külön szobánk a gyerekektől, lehetőleg egy közösségi tér, ahol összegyűlhetünk. A déli partot preferáltam volna, mert északon a legtöbb strand, fizetős, ami egy 4 fős családnál, naponta, majdnem annyi kiadás, mint egy személy szobadíja. Ráadásul, a 70-80-as évekkel szemben, most inkább a déli part a nyugisabb. Rengeteg ajánlatkérést küldtem el, persze ez csúcsszezonban, egy-két hét távlatában szinte lehetetlen vállalkozás. Már szinte feladtam, amikor eszembe jutott, nagyon régóta felmerül a Tisza-tó. A család nagyobb része nem járt ott, vagy ha igen, inkább az alföldi régióban, én meg 25 éve, amikor a kiskörei víztározó alatt, még a kalandvágyó fiatalok kempingeztek inkább. Neki is ugrottam a szállásoknak és itt már sikerrel jártam. A balatoni árak kétharmada szállásdíjban. Néhol kicsit kopottabb berendezés, vagy éppen valami újsznob csillivilli. A Csuhaj Vendégház kilógott a sorból, régi bútorok, egy régi parasztház.

Borsodivánka

A település nem messze az M3-s autópályától fekszik, légvonalban, talán Egerrel húzható egy függőleges vonal. Zsákfalú, azaz csak átmegy rajta út, Poroszló felé, ami 5km-re fekszik a településtől. Ez jó választásnak tűnt, a poroszlói strand ingyenes, egyedül a Tisza-tó környékén és elég zsákbamacska volt az időjárás. Arra is gondolni kellett, ha nincs olyan pompázatos idő, akkor más programmal le tudjuk magunkat foglalni. Ahogy később bebizonyosodott, teljesen lényegtelen kérdéssé vált a fürdőzés, sőt, szinte az egész turisztikai aktív pihenés elképzelés, mert a család elég jól el volt a szálláson és a csend, a nyugalom megadta azt a pihenési faktort, amire szüksége volt. Így én kicsit morogva, miszerint, ahova nem vezet aszfalt, az nem létezik, nem nyaggattam őket, első este tudtam őket lemozdítani a lampionos csónakfelvonulásra, egyébként minden más indítványom falba ütközött.

A szállást, amikor lebeszéltem, előre tisztáztam, jó lenne, ha a szokásos szállodai tortúra, délután a szállás elfoglalása, reggel távozás, ez esetben nem lenne, mert rém kiábrándító. Lehetőséget akartam hagyni, ha pont jól érezzük magunkat, akkor ne kelljen gyorsan távozni (ez némileg nem így történt). A háziasszony megnyugtatott emilben, miénk a ház és akkor megyünk, jövünk, amikor csak szeretnénk. Előttünk egy család távozott, de ha még nem lenne kitakarítva, akkor max becuccolunk hozzájuk (háziak), egy minimális időre.
Ők nem voltak otthon, a fiuk látta el a fogadóbizottságot, aki nagyon szimpatikus és segítőkész volt,  tűzifát kértünk, pár perc múlva ott volt, a kulcsokat adta oda és elmondott pár dolgot és már ment is. Nem volt igazolványkérés, na, akkor rendezzük a dolgot, satöbbi. Csak annyi, kellemes pihenést.

Csuhaj Vendégház

A ház pont olyan volt, mint a képeken, igaz, sok fénykép nem volt róla. A mi részünk egy előszoba féléből két oldalról nyíló 2 szoba volt. Mindegyik részhez, saját fürdőszoba és középen, az „előszobában egy asztal, fali karon a tévé.  Mondjuk az átfutott az agyamon, hogy este igen kényelmetlen lenne együtt tévézni, na de végül is nem ez az elsődleges.. a hálókban nem volt tévé, csak a szomszédos, egy részes szobában, ami a tornácról nyílt és teljesen külön volt, de ott a szoba és a fürdő volt, előtér , vagy valami más, nem. Nem is csináltunk ott fotókat. A konyha, a ház oldalában, külön bejáratú volt. Ez első esetben kicsit meghökkentő volt, mint ahogy az is, csak egy kis kerek asztal volt, kettő kényelmetlen székkel, de aztán rájöttem, ha külön adják ki a két részt, nem túl jó, ha valamelyik bérlő tartósan beköltözik a konyhába.

Hogy az előző vendégek gyors távozása, vagy, hogy a szállásadók épp hazafele utaztak és a fiuk intézte a dolgot, volt az oka, vagy sem, első hiányérzetünk az a feltöltetlen wc-papír készlet miatt volt (ne tessék nevetni) és gondolom, a gyors váltás miatt, némileg a takarítás gyorsnak tűnt.  Az ágynemű és a törülköző viszont makulátlan vasaltsággal illatozott, még másnap is betöltötte az illatuk a házat. Hálószobánkban újabb akadály elé néztünk.. a mi részünkben a hitvesi ágy között egy 8-10 centiméteres  rés volt, ami 20 év együttélés után lehet, valakinek jól jön, de minket zavart, így a szobában lévő kiságyból a szivacsbetétet próbáltuk begyűrni a résbe.. Mivel ez nem járt akkora sikerrel, megpróbáltuk az egyik ágyat előrébb húzni, merta támladísz miatt nem lehetett pontosan egymás mellé tolni a két ágyat, de miután rájöttünk, az ágy valóban régi és a lábai tiltakoztak, gyorsan letettünk erről. Maradt a tömítés.. több kevés eredményességgel.

A másik szoba felmerült a gyerekek és a mi fejünkben is, nekünk azért, mert ott egyben volt a hitvesi ágy, kráterek nélkül, a gyerekeknek meg a külön tévé miatt, de aztán egy kupacban maradtunk.  Így az a rész se fényképezve nem lett, se használva, kivéve, amikor hátra valami zajt szerettünk volna és én bekapcsoltam ott tévét, egy zenecsatornára.

A konyha polcai fel voltak töltve, tányér, edény szükség szerint. Más alkalommal vendégváró falatokkal is szoktunk találkozni, most itt ez nem volt, de lehet a fentebb említett okok miatt, viszont a háziak fia áthozott prospektusokat és eleve be volt készítve egy gondosan összeállított lista, mi hol van és mi mennyire.

Az udvar gondozott volt és apró részleteket díjazva fedeztem fel, például, ha jól ismertem fel, két tiszafa is volt a kertben, a fű ápolt és a tűzrakó helyek gondosan kialakítva, akárcsak a kocsiknak a beálló, akár több családos megoldásra is. Kismérges így az árnyékban tudott pihegni. Hiányosságként éltem meg, hogy nem volt például olyan kerti bútor, amire ki lehetett volna dőlni. Volt műanyag asztal és szék, de legtöbb helyen szokott lenni 1-2 napágy is.. Nos, nem akkora gond, mert a kert olyan tiszta volt, egy pokróc a földön is elég lett volna, csak ahogy második este meg is történt, az éjjeli csillagnézés közben, elég keményke. Na de ez legyen a legkevesebb. Mindenhol csend és béke, kerékpározó gyerekek és a településen nagyon ápolt porták.  Rengeteg fecske, a szomszédban csak a lovak horkantottak, még a kutyus is csendben bújt át a kerítésen, megnézni, ki bitorolja a szomszédot. Pár tyúk is átmászott, de okosak voltak, mivel a szállásra kutyust is lehetett vinni, a szomszéd elbeszélése szerint, azért résen voltak, és ahogy elindultunk feléjük, már tepertek is haza.

Emberek, benyomások, környék

Második nap átjött a szomszéd néni és hímzett ingeket ajánlott. Megígértem, mielőtt hazajövünk, átmegyek és lefényképezem a munkáit, felrakom facebookra, hátha valakinek kedve támad a munkáira. Ő és a férje vadőrök voltak. Kis házukban bezsúfolva az egész múltjuk, emléke annak, valamikor talán jobb volt az élet ezen a környéken. A házigazda is elmondta, ez a rész, Poroszló, még csak most kezd kiépülni, aminek mi őszintén örültünk, talán a poroszlói ökocentrumnak is köszönhetően. Valóban, amikor átmentünk Tiszafüredre, már sokkal városiasabb környezet fogadott minket, SPAR, Lidl, a megszokott Coop boltok mellett, de Poroszlóban például CBA is volt.  Abádszalókon meg mintha a 10-15 évvel ezelőtti Agárd lett volna, a strand környékén zaj és zene, fizetős belépő kapu. Némileg rossz volt az is, a környék gasztronómiailag sincs igazán feltérképezve, így csak találomra tudtunk volna éttermet választani. Mi az Aranyosi Dombi Lovastanyát választottuk volna, ha nem vetem fel, inkább mi főzzünk halászlét. A legtöbb étteremnek azonos a kínálata és az árfekvése is, mivel nem igen lehet egyikről se olvasni, semelyik nem volt olyan kimondott cél, ahogy Lellén a Hegyi Csárda, a család szerelme. Fogalmunk nem lett így, hol érdemes, vagy sem enni, vagy mit érdemes megnézni.

Poroszlón a halárus minden éttermet pótolt, ahogy az esti lakoma is.A CBA-val szemben van egy kis udvarban a halárda. Minden nap friss hal, bár van konyhakész is, ha jól hallottam, de minket nem az érdekelt. A tartályból vadászta le a jó kedélyű Ember a halat és az udvarra lépésünkkor már harsányan és közvetlenül fogadott minket. Amikor mondtam, a séf úr főz, akkor kedélyesen iszonyú decibellel közölte Bossal, ha már elhozott nyaralni, akkor nehogy már én főzzek és kommunikációja körülbelül ezen a hangerőn maradt. A halak, ahogy felrémlik egy jelző, hogy tiszai nyurga ponty, valóban nyurgák és virgoncak voltak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ujjatlanát felgyűrve, a zuram is beállt a hal likvidálásában, ami pár másodperc derültséget okozott nekem, mert az átkozott hal, miután kézzel lazán kivette a hálóból, úgy gondolta megmutatja, koránt sincs oxigénszegény állapotban.  Legyilkolása ellen kitartóan küzdött, körbeugrálva és verdesve a helységet, a pénztárgéptől a szekrény aljáig, elpattogott, a bősz séffel a nyomában. Na, mondom.. ezt fényképezni kéne, majd mondta a HalasJóember, nyugodtan, fényképezzek csak és kapásból facebook szelfibe vágta magát, széles vigyorral, kezében a hallal. Mint egy Hortobágyi Halgazdaság reklámplakáton, a 70-es évekből, vagy egy horgászújságban. Kaptunk ígéretet harcsára is, ha visszamegyünk, de már nem mentünk, mert a főzésbe belekezdve rájöttünk, a kicsivel több, mint 3 kiló hal, bőségesen elég a tiszai hallére és még maradt sütni is.

Összegzés

 A vendégház nagyon kellemes, tényleg alkalmas pihenésre és meditációra. A háziak nem ülnek az ember nyakán, de ha kértünk valamit, a megoldás érkezett pár percen belül. Némi keserűség, hogy nem sokat aludtunk, mert az ott tartózkodásunk alatt valami a padlástérben úgy döntött, iszonyú csattanásokat produkál éjjel. Így némileg kialvatlanokká váltunk és lehet több fele mentünk volna bolyongani, ha éjjel tudunk aludni. Igazából távozásunkkor, amikor mondtuk, akár még maradtunk is volna, ha tudunk aludni, éreztük azt, tényleg komolyan veszi a házigazdák férfi tagja a problémát.

Összességében ajánlom a szállást,  apró hiányérzeteim ellenére, nagyon jó ízlésű, mértéktartó, a fényképekkel azonos hangulatú szállás. A frekventáltabb helyek is hamar elérhetőek, de mégis el lehet vonulni a kevéske zaj elől is.

Az emberek nagyon kedvesek, nyugodt, biztonságos környék. Rémisztgettek minket sok a betörés a nyaralóházakban.. Nem tudom, nekem nem így tűnt. De lehet ezen a területen még nincs olyan pörgés, mint mondjuk Abádszalókon.

Boltok vannak és sok kiskereskedelmi egység is. Tiszafüreden a Tescótól kezdve a Coopig, minden. Árban, mint Budapest, semmi különös, mi a SPAR-ban vásároltunk,. Balatonlellén is kellemes meglepetés volt. itt is hasonló tisztaság és árukínálat fogadott minket.

Pontok 10 pontból

Szállás 8,5 pont
Környezet 10 pont
Infrastruktúra 10 pont